Micsoda véletlenek!! -vagy mégsem?

Október 30-án, vagyis holnap  lejár a jogosítványom. Már jó előre kértem időpontot az okmányirodától, felírtam a naptárba, vonat indulással együtt. Igyekeztem alapos lenni, de nem eléggé.

10 évvel ezelőtt, elsétáltam a körzetihez, elolvastatta a táblát, fizettem, pecsét és készen is voltunk. CSAK hogy változott a világ, és én is............

Kora délutáni volt az időpont, és Hunor reggel kitalálta Ő mákospatkó nélkül(ami eredetileg pozsonyi kifli) nem hajlandó vonatozni. 

Őrült hóesésben bicajra pattantunk, és tekertem a pékség felé. Mindent, de mindent felvásároltak a helyiek, 4 db  sajtos rudacska kivételével, azt hihették pár szem hópihétől járhatatlanok lesznek az utak.

Hazafelé találkoztunk a barátnőmékkel. Elmondtam hová készülünk mi délután, - Vonatajjal jövünk, megyünk - zengte be gyermekem. Bicajt is viszünk, hogy hamar odaérjünk az okmányirodához, és ne kelljen cipelnem a gyerekem nyugtattam meg a barátnőm, mert láttam a felhőket az arcán.

-Az nagyon jó lesz, - mondta Ő - mert az okmányiroda a vonattól még legalább 3 km!!!

Dehogy, a rendőrség mögött van láttam a táblát - kontrázom én.

Ott volt, csak a táblát régóta nem vették le. Dokinál voltál? - jött az újabb kérdés.

Nem mondod komolyan, hogy elindulsz orvosi igazolás nélkül, és még nem is tudod hova kell menni. 

Elkezdett kacagni rajtam, a helyzeten. Ekkor az orvosi rendelő elé értünk.

 Csengess be az ügyeleten, kérdezd meg kinek van igaza. 

Megtettem, és itt is kinevettek, mit gondoltam az okmányirodában lesz orvosi vizsgálat??? 

IGEN, ÉN AZT GONDOLTAM, de csendben maradtam. Időpont kérésnél megkérdeztem, mit vigyek magammal? - A papírjait - jött a rövid tömör válasz. Ki gondolná ebből, menj el dokihoz és majd Ő is ad egy fecnit neked, az irataid mellé...............

Pont ma, pont ekkor a mi háziorvosunk rendelt!! (Milyen szerencse!!!)Hazajöttünk ellátmányért: kisautók, mesekönyv, buláta és tea, hogy a gyermek bírja a gyűrődést, pénztárca és SEMMI MÁS!!! Hosszas várakozás után bejutottunk a dokihoz, elmondtam miért jöttem , ki vagyok, hogy érzem magam, végül kérte az irataimat.

Jajj, hát azok nincsenek nálam, nem gondoltam hogy szükség lehet rá!!

Mozgalmas napunk volt, kevés eredménnyel, mert én alapos és körültekintő voltam..........

Különleges hópelyhek

Ma szomorú esős, szeles hideg napunk volt. Lassan megérkezik a tél és vele a hópihék is, szebbnél szebb csipke mintázattal, de a tavasz közeledtével röpke életük semmivé lesz, elillan a díszes csoda. Ha szeretnél egy örök darabot, akkor jelentkezz Bergamott játékára és nyerhetsz egyet!!! Hópihe hullásra fel vagyis le...........

Őszilevél egyedül vagy párban.......Gazdit keresünk két tüneményes kiscicának !!!

Nyár elején hoztam az örömhírt, bővül a barátnőmék Cicacsaládja. Sajnos, akkor a cicamama rossz szülőszobát választott, de felépülvén ismét kalandokba keveredett, aminek az eredménye két édi-bédi cicalányka lett. 8 hetesek, önállóan esznek, nagyon barátságosak és ami előny kutyákkal is jól kijönnek. Puhák, bújósak, dédelgetni való csöppségek. A cicák Örkényben vannak, de mobilisak, bárhová követik a leendő gazdijukat.

Most jöjjenek a képek:

Köszöntő!!!

Nagy -nagy szeretettel köszöntöm tagjaim között Zsimama-t!!! Gyönyörű dolgokat készít textilből! Látogatassatok el az oldalára, csodás! Az óriás cica a kedvencem, azt én is elkészítem majd Hunornak!!

Utolsó őszi ovi nap!!!

Eltűntem, mint az a bizonyos csacsi a ködben. az eltelt 1,5 hónap alatt voltunk mi már sokk helyen. Orvosi rendelő, sürgősségi ügyelet, sebészet, és még szirénázó mentőautóval is utaztunk a gyermekkórházig. A szirénát csak érdekességként kapcsolták be Hunornak, Hála a Magasságosnak nem volt rá szükség. 

Ezt is megértük!!! Nagyjából már bele rázódtunk az oviba járásba, mire közli az óvó néni, hogy szünet lesz 1 hétig nem kell jönni. Egyik szemem sír , másik nevet. Nevető szem, mert nem jön hozzánk újabb baci (amitől anya betegebb mint a gyermek...), lesz egy nyugalmas, ágyban reggelizős, ráérünk mindennel játszunk!!! és valóban így is lesz hét.  Sír, mert hamar eltelik a nosztalgia hét, és fájó szívvel hagyja ott egyke gyermekét a nagyok rontásaira. Mert rosszaságot, butaságot, neveletlenséget azt másodpercek alatt átimportálták az én gyermekembe. Próbálom nem észrevenni, nem szóvátenni, de van hogy elszakad a cérnám és kibukik belőlem: Ezt hol láttad, hol hallottad kisfiam? --Hát az oviban anya!!---Rendben, akkor a további műsorszámokat is add elő OTT. Van amikor elfogadja, máskor nem. Bízom benne, hogy hamar túl leszünk ezen a korszakon is és izgatottan várom ez elénk mutató hetet.