Múlt héten a játszóházban elbúcsúztatták a kicsiket, volt bábműsor, kézműves foglalkozás, ééés az óvónénik is jöttek!!!! Kiderült melyik csoportba, kihez kerül az én legdrágább kincsem.
Nagyon kedves, aranyos, babusgatósnak tűnik az Ildióvó. Megbeszéltük, hogy hétfőn délelőtt bemegyünk az oviba és megtudjuk mikor kezdjük a beszoktatást.
Múlt hét végén elkapott Hunor valami kis bacit, ezért a doktornénihez indultunk elsőként. Kaptunk is egy cetlit, miszerint szeptember 10-től mehet közösségbe a gyermekem. Semmi adatom nem volt az óvónénitől, ezért eltekertünk az intézménybe értesíteni őt a történtekről........
Az én kicsikém már a kapuban kiáltozott: sziasztok sok gyejekek, megjöttem,- anya vegyél ki, be akajok menni. Nyílt a kapu és berohant!!! Álltam csodálkozva és lassan megindultam én is befelé..............jó a kezdés, csak továbbra is legyen így.
Ildióvó, megmutatta a csoport szobát, az öltözőt, melyik lesz az ő fogasa, majd hogy KANALAS KOTRÓ vagyis MARKOLÓ!! lesz a kicsikém jele!! ( egész nyáron ezt hajtogatta, neki majkojó jesz a jeje.....meg van!)
Előhorgászom hátizsákom mélyéről az orvosi papírt, mondván mi mennénk is - mert enyhén piros a torkunk( én is elkaptam, de nekem hangom is alig volt, fájt a fejem és alig vártam érjünk már haza) - mikor jött a kérdés:
Láza van Hunornak? - Nincs, és nem is volt mondom én- Akkor maradjatok nyugodtan. Csodálkozó - rémült fejjel a papírkát lobáltam-- Ugyan , ezzel nem kell foglalkozni, amíg nem lázas a gyerek addig jöhet a közösségbe.
Mit volt mit tenni, maradtunk. A többi kezdő kis ovis már rég nem volt sehol, mikor mi is eljöhettünk az oviból.
Hunornak díszkísérete akadt, kis barátja Gergő, és az ő barátja Pistike. Aztán csatlakozott egy nyári ismerős is hozzá, akivel csak a kerítésen keresztül beszélgethettek néha. Ez nagyon muris történet. Egy falubeli barátnőm messzi messzi földön..........légvonalban 50, tömegközlekedéssel 150 km-re lelt rá a szerelemre. Neki van autója, szerelmének nincs. Ő 50 perc alatt odaért kocsival, a lovag fél napot utazott, ide aztán másik felet haza. Ekkor jöttünk mi a képbe, hétvégenként kutyának macskának reggelit, vacsit osztottunk. Pár perc sétáért kutyázás macskázás jutott, nekik pedig hosszú hétvégéjük lehetett. Itt jött a képbe a kisfiú. Ő volt a kert szomszéd, és mikor mi átmentünk az állatokhoz, Ő oda jött nézelődni, később beszélgetni a kisfiammal. Az anyukájának ez nagyon nem tetszett, és minden alkalommal résen volt, pár perc után behívta a gyerekét. Nem értettem , nem is nagyon érdekelt miért teszi ezt. Tegnap , tegnap az oviban pár perce lehettünk az udvaron, mikor a kisfiú észrevette az én kisfiamat az udvaron, rohant és torkaszakadtából kiabált: Hunor, szia Hunor, megyek hozzád!! Gyere, gyere, gondoltam magamban, egész nyáron ezt vártad, de a jóédesanyád mindig eltiltott tőlünk, most még kerítés sincs. Végig együtt játszott, sétált a 4 fiú. Távozóban mindhárman elkísértek minket a kapuig..........
