Eltűntem, mint az a bizonyos csacsi a ködben. az eltelt 1,5 hónap alatt voltunk mi már sokk helyen. Orvosi rendelő, sürgősségi ügyelet, sebészet, és még szirénázó mentőautóval is utaztunk a gyermekkórházig. A szirénát csak érdekességként kapcsolták be Hunornak, Hála a Magasságosnak nem volt rá szükség.
Ezt is megértük!!! Nagyjából már bele rázódtunk az oviba járásba, mire közli az óvó néni, hogy szünet lesz 1 hétig nem kell jönni. Egyik szemem sír , másik nevet. Nevető szem, mert nem jön hozzánk újabb baci (amitől anya betegebb mint a gyermek...), lesz egy nyugalmas, ágyban reggelizős, ráérünk mindennel játszunk!!! és valóban így is lesz hét. Sír, mert hamar eltelik a nosztalgia hét, és fájó szívvel hagyja ott egyke gyermekét a nagyok rontásaira. Mert rosszaságot, butaságot, neveletlenséget azt másodpercek alatt átimportálták az én gyermekembe. Próbálom nem észrevenni, nem szóvátenni, de van hogy elszakad a cérnám és kibukik belőlem: Ezt hol láttad, hol hallottad kisfiam? --Hát az oviban anya!!---Rendben, akkor a további műsorszámokat is add elő OTT. Van amikor elfogadja, máskor nem. Bízom benne, hogy hamar túl leszünk ezen a korszakon is és izgatottan várom ez elénk mutató hetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése