Vonatozni mentünk 3.

 Ez is vonat, homoksínen fut, és még jogosítvány sem kell, hogy vezetni lehessen.

Vonatozni mentünk 2.

Az általános iskolai utolsó tanítási héten tartják az iskola névadójának napját. Egy mini gyereknap tulajdonképpen, falra mászás, arcfestés, szabadtéri vetélkedők és az idei fő attrakció egy Úton közlekedő vonat volt. Első körben a játszóház törzstagjai is felülhettek rá. Felhős, hideg idő volt, ám a gyerekek élvezték, főként az én mazsolám.

Vonatozni mentünk 1.

ÉdesPárom itthon volt  több napot május végén. Régen volt, de most jutott idő a képeket feltölteni és egy picit újra élni az együtt töltött szép napot. A vonathoz is vonattal mentünk...........

 Szupervonat, sín nélkül is közlekedik árkon -bokron át, ahová  a kis masiniszta irányítja.

 Kisvonat várja a nagyvonatot, amit persze nem fotóztam.

Elfáradt a vezető, de a mozdony csak az övé.

Vonatok jönnek, vonatok mennek

Még mindig tart a vonat őrület minálunk. Az alapanyag mindig az ami éppen kéznél van. Most a gyurma lett a favorit. Az utasok a sín és az állomás is átrendeződött szerelvénnyé.

Egy fenékkel két lovon ülni? Lehetséges!

A mai napig én azt gondoltam lehetetlen. Ám a kicsi fiam ezt megcáfolta..........

Filléres szénszállítmány

Vonatozunk. Ha nincs vonat akkor is van. Mert vonat lehet mindenből, ami kerek, lukas, szögletes, görbe,bármi ami éppen a keze ügyébe kerül Hunornak. Ő az én legnagyobb kincsem. Zakatol az autó, szisszen a traktor, suhog a teknős, /most  épp azt tudtuk hozzá kapcsolni /.Kell rakomány, rakomány . Tesz egy kört a szobában, és már jön is sugárzó arccal- Pénzek. 

Igen ám, de milyen pénzek is ezek? Szépek, megtervezettek, jó kézbe venni megsimogatni őket, kupacokat építeni belőlük, és hallgatni amint csilingelve ledől a torony. Réges-régi fillérek, 1 pengő, 1 fillér, 2 fillér aztán 10, 20 és 50 filléres. Milyen mások ezek a tallérok, mint a mostaniak. A kivitelezésük, a méretük, a grafikájuk. Aztán a kezembe akadnak az  1, 2,  forintos érmék, régiek és újak,  de ezek már mások mint a fillérek, elnagyoltabbak és összenyomottak. A filléres korszakban nem rohantunk ennyire, volt idő nézelődni ,beszélgetni, játszani, összejárni kedves ismerősökkel, rokonokkal, a fizetőeszközeink küllemi változásával mi is elhagytunk valamit, már nem olyan fontosak a részletek,gyorsan gyorsan mindent, legyünk túl rajta és kész.

A régi fabatkákat a kezembe véve sok régi emlék felszínre tört, és azon filozofáltam, vajon a gyermekemnek is lesz hasonlóban része?  Ilyenkor advent idején, jó lenne egy kicsit lassítani, a szeretteinkkel együtt lenni és együtt készülni az ünnepre.

Jól lekanyarodtam egy pénzes mellékvágányra. Megtöltöttük a "vagonokat"  a pénz-szénnel,és indult a fuvarozás, később fa,kavics aztán pedig búzára minősült át,a sok érme, a vagonok is kombájnokká, repülővé válnak és az ebédig még rengeteg változáson mennek keresztül. Jó újra gyereknek lenni a gyermekemmel, nyitottabban más szememmel nézni a világra.