25 évesen, az álmom egy vörös, ölbebújós, dédelgetni való selymes kiscica volt. Égen-földön nem volt vörös macsek, de kaptunk egy feketét, egy szürkét és egy cirmost.......... Aranyosak voltak, megszerettük őket. 2 hónap múlva megérkezett Tóbiás, élénk vörösen, csodás égővörös tigris csíkokkal, félénken, riadtan, és nagyon de nagyon elbújósan. Következő tavasszal gyarapodott a családunk, a kiscicákból anyuka lett, se Tóbika nem lett apuka, a lányok pedig ügyetlen anyukákká váltak.
(Mi sem voltunk a helyzet magaslatán, ma már tudjuk hogyan kellett volna átverni az egyik anyukát, hogy a másik cicus picinyét is elfogadja, de akkor elsőszülőkként erről fogalmunk sem volt.) Rohangáltunk a nyávogó kiscicákkal az anyja után, de az nem törődött vele. 1 aprócska, foltos cicus túlélte a megpróbáltatást. De addigra az anyukája annyira begázolt, hogy állandóan rejtegette előlünk a kiscicát. A legváratlanabb helyeken bukkantunk rá, és állandóan kérdeztük Bagirát, hol a babád, már megint hova rejtetted? Aludt az a poronty szennyes kosárban, büdi cipők között, könyvek rejtekében, ágy alatt mögött , ágyneműtartóban, zoknis fiókban..........Leleményes volt a cicamama. Növögetett, gyarapodott, a picimacs, következő tavasszal az összes 'tesója, uncsitesója" és a környék minden újszülött macskája pont úgy nézett ki mint Ő. Aztán ősszel ugyanez a történet, és még számos kikeletkor, lombullatáskor is. Az ország minden területére utaztattam a gazdit kereső macsekokat, ebben hatalmas segítséget nyújtottak a csoporttársaim is. Aztán egy "beteg" ember költözött az utcánkba, aki madárrajongó volt és rühellte a négylábú kis vadászokat. Hamarosan az összes cica eltűnt a környékünkről. A mieinket sem kímélte. Az az ember aki képes bántani egy állatot, az ROSSZ ember!!
Sok idő múlva a munkahelyem közelében feltűnt egy kedves, bájos cicamica. Mindenki szerette, jó falatokkal tömték, de senki sem fogadta be. Egy szombati napon nekem is sikerült találkozni vele, délután már együtt utaztunk haza a távolsági buszon. Csendben kuporgott a kölcsönkapott szállítóban. Macskát én még ilyen zajtalanul, nyugisan nem szállítottam. Itthon sem volt túl bátor, apránként barátkozott meg velünk,de azóta a mancsai köré teker mindenkit a kedvességével, bájával.
A gyagyás szomszéd elköltözött, de mi nem kockáztattunk, ez a cica szobacica. Csak akkor jut friss levegőhöz mikor szellőztetek. Azért az udvaron is barangolhat, velünk együtt, nagyon féltjük Őt, mikor végetér a móka egyik hónom alatt a kisfiam kapálózik, másik alatt a cica lóg megadóan.
Hunor is macskamániás lett.........Esténként mikor a cicát kivisszük a kosarába, nagyon szomorú lett, ezért varrtam neki egy AjvósMijcit.
Amit nem tudok megmutatni, mert nem enged képet tölteni, csak járnak a pöttyök körbe, de nem csatolja. Bosszantó, még mentést sem lehet végrehajtani. Segítség!!!!!!!!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése