Nekem legalábbis nagynak számít. Egy kedves anyuka egy tucat babzsákot rendelt tőlem. Egy tucat az kevés, mert amint elkészült és dobozoltam kicsi manóm fürgén szedte ki a dobozból:
Anya, anya ezeket nekem vajjtad, ezek az enyémek.
/ csak egy kosárnyit birtokol............../
Már vitte is mindet a szobájába, és hiába kértem nem adta. Egy rövid mondatot kaptam:
Vajjsz másikat a dobozba.
Én pedig varrtam, készítettem másik halmot, de kicseleztem a kis kalózom. Az újakat más méretben, más töltetekkel és némi józsaszín beütéssel készítettem el. Amint meglett az összes már alkuképes volt a kisfiam, ő ajánlotta fel hogy az újak lesznek nála, a régieket nekem adja. Így aztán mindketten jól jártunk, vagyis egyre többen, mert ma is itt volt egy kis barát és ajándék babzsákokkal távozott tőlünk.
Hunor egyszerűen megvált tőlük: anya vajjsz másikat...................
Ezt nagyon jól kitalálták réges-régen. Olyan jó gyűrni -gyúrni, morzsolni, dobálni őket. Mi felnőttek is el-eljátszunk velük. Szuper jó érzés szülőnek, és a gyerekünkkel újra gyereknek lenni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ügyes vagy, a babzsák az oviban is nyerő. Mivel töltöd? Én rizzsel :) Sapi sikerült? Nem kerestél utána.
VálaszTörlésPussz: Kati
Aranyosak vagytok! :) De nekem már nincs ilyen picim! :))))
VálaszTörlés