2012. január 4., szerda

Nincs jobb dolgunk??????????

De bizony van, ezért fogtunk hozzá........

Ezzel az általános kérdéssel bombáznak, amikor mást teszünk, mint ami a megszokott. Életem párjánál karácsony előtt 2-3 nappal leáll a munka, és csak január második vagy harmadik hetében indul a hajtás. Ezért ilyenkor fogunk belső munkálatokhoz, mert egy öregecske házikón mindig van helyrehozni való, a gubánkat is megbecsüljük és az én DrágaPárom ezermester, amit lehet magunk végzünk el.
Egyetlenegy bökkenő van a dologban, rosszul vagyok a kupitól (és van még egy a  türelmem, na  az kevés). Amikor kitaláljuk nagyon-nagyon lelkes vagyok, mikor elkezdjük a munkát átszellemült arccal álmodozok, de jó, szép lesz, ha kész lesz...............Kb. 3-4 óra múlva elkezdem faggatni, mikor leszünk kész? Közben én takaríthatok? 
Amíg kettecskén éldegéltünk megszokott volt, hogy amit leteszünk valahová az ott is marad. Mára megtanultuk, mielőtt leteszünk valamit meggondoljuk: Ott is marad? 

Ma pedig ez volt a kérdés? Meddig marad? Hunor úgy gondolta, ma nem alszik délután, sokkal jobb móka anyának és apának segíteni. Apuka megnézte milyen falfesték és színező készlet van itthon. A leltár: 8 vödörben, flakonban a sárga különböző árnyalataiból eltett maradékok, javítószínek(melyekből eddig még nem használtunk). 2 barna maradék, a többi szín most szóba sem jöhetett, pedig volt kék, zöld, bordó, lila, szürke és a szivárvány több árnyalata. Pár évvel ezelőtt bolondultam az öntött gipsz képekért, boldog boldogtalan ezt kapott, ha akarta ha nem, onnan is maradt jócskán színezőm.

Jó minőségű falfestékkel, színezővel ugyanúgy festhetünk mint akrilfestékkel, és sokkal de sokkal olcsóbb, száradás után mindkettőt lakkozni kell, és különbség semmi. Illetve csak annyi, hogy jut a malacperselybe is.
Hunorapaaa öntögeti a sárgákat egy vödörbe, keveri, kavarja, én az udvar más részén szintén nagyon elfoglaltam magam. Hunor is lefoglalta magát, Festett!!!!! Festettünk mi már nyáron is együtt, gipszformákat.  Most is kapott párat, és 2 kis ecsetet.  Egyszer csak feltűnően nagy volt a csend.........Akkor már nem az autók lettek színesek, hanem Ő saját maga. Futottunk mindketten, festéket ecsetet el, gyereket be a házba, ruhákat sikálni, áztatni,sikálni,  áztatni. Még most is ázik a nagrág, remélem wanish barátnőm jó munkát végez. Úgy gondoltam pár perc a festék mizéria, most  nem kell játszóst ráadnom, mint nyáron. Nem jól gondoltam.

Ma inkább nem fotóztam.

2 megjegyzés: